Unikális értékek a zajtai templomban

 

Szükség van alapos, teljes körű kutatásra, hiszen egyelőre még felbecsülni sem tudják a szakemberek a sok részletében eredeti 14-15. századi zajtai római katolikus templom építészettörténeti jelentőségét.

Hétköznapi rutinfeltárásnak indult a műemlék „megszondáztatása”, azonban olyan szenzációs leletek láttak napvilágot a zajtai római katolikus templomban, hogy még a szakemberek is igen csak meglepődtek. Történt ugyanis, huszonegynéhány millió forintot nyert egy Leader-pályázaton pár éve a zajtai római katolikus egyházközség a temploma tetőszerkezetének felújítására, valamint alapjának szigetelésére, mert a falak vizesedtek.

Mivel műemlékről van szó, a felújítási munkálatok megkezdése előtt Juan Cabello régész és Pintér Attila falkép-restaurátor régészek vizsgálták át az épületet, és ritkaságszámba menő felfedezés várt reájuk 2010 októberében: középkori részletek bukkantak elő már az első vizsgálatok alkalmával is. Éppen ezért az egyházközség úgy döntött, hogy folytatni kell a feltárást, s még 60-70 millió forinttal kell megtoldani a tervezett költségvetést, hiszen szükség van alapos, teljes körű kutatásra, hiszen egyelőre még felbecsülni sem tudják a szakemberek a sok részletében eredeti 14-15. századi templom építészettörténeti jelentőségét.

1789-es rajz segíti a kutatást

 

- A szakemberek szerint valószínű, hogy településünk templomát a Gutkeled nemzetség tagjai az 1314-es osztozkodás után építették – elevenítette fel a múltat Huszti Róbert, a zajtai Vitéz Gaál Lajos Közhasznú Kulturális Egyesület elnöke. – A zajtai templom a 16-17. század fordulóján kerülhetett a protestánsok kezére. Ekkor bonthatták el a nagyméretű sekrestyéjét, amelynek a nyomait is sikerült megtalálni. 1671-ben Strasoldo Károly kassai generális hadai elpusztították a települést. Csupán egy évszázaddal később, 1767-ben telepítettek le itt sváb lakosokat, akik az elpusztult falutól kicsit távolabbra építették fel házaikat.
Először Esterházy Károly egri püspök kezdte el szorgalmazni az elhagyott templom újjáépítését. 1789-ben Josef Bitthauser német származású építész lerajzolta a romtemplomot (a rajz fennmaradt és nagyban segíti a mostani kutatást), s elkészítette a terveket az újjáépítéshez is. A munkálatokat 1791 után kezdték el, s legalább két szakaszban folytatták, hiszen csak 1819-ben végeztek vele. Szerencsére nem bontották el a támpilléreket és a középkori tornyot sem építették újra, csupán barokk sisakot kapott.

Újabb és újabb meglepetések

 

A feltárások még napjainkban is tartanak, szinte minden hét tartogat meglepetéseket – folytatta Huszti Róbert. – Eddig többek között a szentély keleti zárófalában két, szimmetrikusan elhelyezett magas, félköríves román kori ablak került elő, a hajó déli oldalán két tölcsérablak, a nyugati homlokzat elé kilépő négyszögletű torony emeletén szintén román stílusú lőrésablak látható. A hajó déli oldalán előbukkant régi kapu arra utal, hogy a toronyba eredetileg kívülről nem, csak a hajó felől lehetett bejutni.

A szakemberek a templomhajó belsejében korai formájú csúcsívekkel záródó fali fülkéket is találtak. Az egy méter vastag téglafalakban az északi oldalon hét sorakozik egymás mellett, a déli oldal kapujától nyugatra négy, a szentély felé egy – összesen 12 – ülőfülke látható, épp annyi, ahányan az apostolok voltak.

Az utóbbi hetekben két újabb ülőfülke pedig a szentélyben került elő. A vakolat- és festékrétegek alól freskók alakjai is előkerültek, bár azok későbbről, a XIV–XV. századból származhatnak. Az egyik alak kezében kulcsok láthatók, ő valószínűleg Szent Péter.

Újabb anyagi támogatások

 

A feltárás további munkálataihoz újabb anyagi támogatást kellett szereznünk. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Szászfalvi László járt a helyszínen, Marosi István esperes mutatta be a templomot és a feltárt középkori részleteket.Az államtitkár úr 10 millió forint támogatással segíti a munlálatok folytatását. További támogatás érdekében pályáztunk a Wekerle Alapítványhoz és a Nemzeti Kulturális Alaphoz is, hiszen sok még a tennivaló.

A templom környéke az évszázadok során feltöltődött, s bent a templomban is megnövelték a középkori járásszintet. Ez az emelkedés is hozzájárult a falak vizesedéséhez. Ha optimista vagyok, s én az vagyok, 2013 őszére ismét régi fényében pompázhat szép templomunk - tette hozzá Huszti Róbert.

forrás: M. Magyar László  írása a www.szon.hu weboldalon (link).

A szemben könny, a szívben dicsőség

 

 A második világháború hősi halottaira
és a málenkij robot elszenvedőire emlékeztek Zajtán.

Bár már több évtized eltelt a nagy véráldozatokat követelő II. világháború befejeződése óta, s mind kevesebben vannak közöttünk a Szovjetunióba málenkij robotra elhurcolt személyek közül, a sebek azóta sem gyógyultak be. A világháború szörnyűségei és a kényszermunka szenvedései figyelmeztető jelek az ifjabb nemzedékek számára is. Éppen ezért döntöttek úgy a Zajtai Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai Husztiné Nagy Ágnes elnök vezetésével, hogy a település hősi halottainak és a málenkij robotra kényszerített helybeliek tiszteletére emlékhelyet alakítanak ki a köztemetőben. Ennek érdekében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól elnyert pályázati pénzből haranglábat és lélekharangot készíttettek.
Az emlékhely avatási és szentelési ünnepségének szervezésével és lebonyolításával a Vitéz Gaál Lajos Közhasznú Kulturális Egyesületet bízták meg. A rendezvényre március 24-én került sor.

Régi igény vált valóra 

 

Az ünnepség a művelődési házban római katolikus szentmisével kezdődött, amelyet Bosák Nándor, a Debrcen-Nyíregyháza Egyházmegye püspöke celebrált. Ezt követően a résztvevők kisétáltak a köztemetőbe, a körmenetet a határon túlról érkezett Kaplonyi Ifjúsági Zenekar vezette.
A haranglábat, a kényszermunkára elhurcolt helybeliek nevét őrző gránittáblát és a zajtai hősi halottak nevével ellátott harangot Bosák Nándor pöspök szentelte meg, majd Kosztya Zoltán polgármester szólt arról, hogy az emlékhellyel a lakosság régi igénye vált valóra. Utalt arra is, hogy mily fontos volt mind a háborúban, mind a kényszermunkában a zajtaiak emberi tartása, ugyanis a megpróbáltatások túlélésében nagy szerepe volt az otthonról vitt erénynek és nevelésnek, a társak iránt érzett felelősségnek, s a reménynek.

Értéket teremtettek 

 

Személyesen nem tudott megjelenni dr. Latorcai Csaba, a KIM Nemzetiségi és Civil Tárasadalmi Kapcsolatokért Felelős Helyettes Államtitkára, de elküldte levelét, amelyet Kiss András, az államtitkárság kabinetmunkatársa olvasott fel. A helyettes államtitkár üzenetében kiemelte, hogy fontos az emberek életében az ünnep, hiszen összeköt egyént és közösséget, összeköt múltat, jelent és jövőt. A szatmári svábok az elmúlt évszázadokban értéket teremtettek Magyarország számára is, ezért a kormány kiemelten segíti őket, miként a többi nemzetiséget is. A zajtai svábok hittel és erővel szolgálják a hazát, s 1920-ban, a trianoni határ meghúzásakor is hitet tettek amellett, hogy Magyarországhoz akarnak tartozni. A levél végén arra hívta fel a figyelmet az államtitkár, hogy összefogással hegyeket lehet megmozdítani, összefogással lehetetlennek tűnő dolgokat lehet megvalósítani.
Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő azokat az emlékeit idézte fel köszöntőjében, amikor a két világháborúban elhunyt, idegen földben nyugvó magyar katonák sírjait koszorúzta meg. Mint mondta, a harangszó azt üzeni a zajtai, a szatmári és a magyar embernek, hogy a „szemedben könny legyen, a szívedben dicsőség”, mert az országhatáron túl is a hazát védték hősi halált halt katonáink.
Vilmos István, a megyei német nemzetiségi önkormányzat elnöke azt a fájdalmát fejezte ki, hogy nagyon sokáig – egészen 2007-ig – kellett arra várni, hogy Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke bocsánatot kérjen a sváb származású emberek jogtalan és igazságtalan kitelepítéséért, a szovjet munkatáborokban átélt szenvedésekért. Sokak számára talán lelki megnyugvást jelentett volna, ha jóval korábban hallják a „bocsánat” kifejezést. Vilmos István hangsúlyozta azt is, hogy ma már az utódok bátran emlékezhetnek a szörnyűségre, az embertelenségre annak reményében, hogy hasonló tragédiák nem lesznek többet az emberiség történelmében.

Fájó visszaemlékezés

Az ünnepségen köszöntötték a II. világháború ma még élő zajtai veteránjait, Sajóvölgyi Istvánt, Kosztya Sándort és Győrfi Endrét, valamint a málenkij robot egykori elszenvedőjét, özv. Ludvig Jánosné Holeiter Erzsébetet. A vendégek szemébe könnyeket csaltak azok a pillanatok, amikor Erzsike néni málenkij robotos visszaemlékezését olvasta fel dédunokája, Huszti Evelin.
Az emlékhely felavatása után megkondult a lélekharang, s hangja a napsütéses délutánban a szatmári síkságon messzire szállva hirdette: az utódok soha nem nem felejtik el az elődök szenvedéseit, s erőt merítenek a történelem pokoli viharában mutatott emberi helytállásukból.
A múltat megidéző zajtai ünnepség méltóságát fokozta a Vitéz Gaál Lajos Közhasznú Kulturális Egyesület kórusának műsora, valamint Borbély Géza református lelkész szavalata (Gyóni Géza: Csak egy éjszakára…). 

forrás: M. Magyar László  írása a www.szon.hu weboldalon (link)